1995. január 6-án két fegyveres férfi, McArthur Wheeler és Clifton Earl Johnson kirabolt két pittsburghi bankot néhány ezer dolláros bevételre téve szert. Johnsont néhány nap múlva letartóztatták, Wheeler képét három hónap múlva közölte a Pittsburgh Crime Stoppers tévéműsor, ezután egy órával őrizetbe vették. Lebukásukban kulcsszerepe volt annak, hogy egyáltalán nem próbálták eltakarni vagy felismerhetetlenné tenni az arcukat. Amikor Wheelernek megmutatták a banki felvételeket, döbbenten kiáltott fel:

– De hát rajtam volt a citromlé!  Bekentem magam citromlével!

Mint kiderült, Johnsonnak volt egy elmélete arról, hogy a citromlé természetes „láthatatlanító szer”. A citromlé, láthatatlan tintaként történő alkalmazása közismert, Johnson úgy gondolta, hogy ez a hatás a biztonsági kamerák esetén is működik.  Wheeler először hitetlenkedett, de tett egy próbát; bekente az arcát citromlével és Polaroid fényképezőgépével csinált magáról egy képet. Nem tudni, hogy a film volt a hibás, a kamera romlott el vagy egyszerűen csak rossz szögben tartotta a gépet, de a képen nem volt felismerhető, így mindkét férfi meg volt róla győződve, hogy rátaláltak a tökéletes bűntény receptjére.

A történet szerepelt a The World Almanac 1996-os kiadásában. Erre figyelt fel David Dunning, a Cornell Egyetem szociálpszichológia professzora. Arra jutott, hogy ha Wheeler túl ostoba volt ahhoz, hogy bankrabló legyen, akkor talán ahhoz is túl ostoba volt, hogy tudja, hogy túl ostoba ahhoz, hogy bankrabló legyen – vagyis éppen az ostobasága akadályozta meg abban, hogy felismerje saját ostobaságát. Végzős hallgatójával, Justin Krugerrel kutatási programot szervezett, hogy kiderítse, milyen összefüggés van az emberek vélt és a tényleges kompetenciája között. Az eredményekről az 1999-ben megjelent „Unskilled and Unaware of It: How Difficulties in Recognizing One’s Own Incompetence Lead to Inflated Self-Assessments” című tanulmányukban számoltak be. (Képzetlen és nem tud róla: Hogyan vezet a saját inkompetencia felismerésének nehézsége túlzott önértékeléshez?) A cikk fontos megállapítása:

Amikor az emberek inkompetensek a siker és az elégedettség elérésére alkalmazott stratégiáikban, kettős terhet viselnek: nemcsak téves következtetésekre jutnak és szerencsétlen döntéseket hoznak, hanem inkompetenciájuk megfosztja őket attól a képességtől, hogy ezt felismerjék. Ehelyett, Mr. Wheelerhez hasonlóan, az a téves benyomásuk támad, hogy mindent jól csinálnak.

Ezt a jelenséget ma Dunning-Kruger-effektus néven ismerjük.

Források:

• Wikipedia
• Historic Flix
• Cautionary Tales

#intervízió #akciótanulás #intervision #action_learning #szervezeti_kultúra #fenntartható_teljesítmény #képzések