Különféle módszertanokban meglehetősen gyakran előfordul az a modell, amit a címben szereplő két eszköz is használ.  Egy kétszer két négyzetre osztott nagyobb négyzet (esetleg téglalap) formájában ábrázolják két tényező két-két esetét (vagy felvett értékét), így kapva meg a négy esetet, amit szinte mindig valamilyen szöveg azonosít. A szöveg a Johari ablak esetében a személy viselkedésének és stílusának az általa, illetve mások által ismert dolgok által meghatározott területeit, a SWOT analízis esetén a külső/belső tényezők által meghatározott segítő vagy gátló tényezők kombinációjaként előálló stratégiákat, az Eisenhower mátrixnál pedig a sürgősség és fontosság által meghatározott prioritásokat írja le. Ezekben az eszközökben közös a dichotóm megközelítés; a világot két részre osztjuk előbb az egyik, majd a másik szempontból, valami vagy ilyen, vagy olyan. Az eredményül kapott négy lehetőség könnyen áttekinthető és megjegyezhető.  

Hasonló eszközök a teljesség igénye nélkül:  

• A BCG növekedési-részesedési mátrix 
• A kockázatelemzési mátrix 
• A DISC személyiségtípus modell 
• A kommunikációs stílusok mátrixa (asszertivitás/reagálási hajlandóság)  

A négy részre osztott síkot egy középső, kiegyensúlyozott területtel bővíti például: 

• A vezetői rács 
• A Thomas – Kilmann teszt (konfliktuskezelés, befolyásolás) 

Érdemes megemlíteni, hogy jóval kevésbé népszerűek a fentieknél bonyolultabb módszerek, akár azok, amelyek egy harmadik szempontot is hozzáadnak a független változókhoz (a két dimenzió ehhez már kevés – a lehetőségeket egy háromdimenziós kocka négy térrészével lehet ábrázolni), akár a kettőnél több értékkel dolgozók. Az ITIL prioritási modell például az esemény hatását és a reakció sürgős voltát három vagy négy szintre osztja, az eredményül kapott 9, illetve 16 esetnek pedig már nem próbál meg különböző neveket adni. Ez alól talán csak az MBTI (Myers-Briggs Type Indicator) személyiségmodell a kivétel.  

Minden eszköz akkor használható jól, ha ismerjük a működési mechanizmusát, az alkalmazási területét és a korlátait. Az intervízió során a fenti, vagy hasonló eszközök kifejezetten hasznosak lehetnek. Célszerű azonban szem előtt tartani, hogy az első lépésben mindig leegyszerűsítés történik, a helyzetek és a személyiségek aspektusai általában bonyolultabbak annál, hogysem két csoportra osztott jellemzőkkel pontosan le lehetne őket írni. Célszerű tehát úgy eljárni, mint a régész, aki egy dombot esetleg egy markolóval bont meg, de a lelethez közeledve ásót ragad, s amint az téglába vagy fába ötküzik, má vakolókanállal és ecsettel dolgozik tovább.   

intervízió #akciótanulás #intervision #action_learning #szervezeti_kultúra #fenntartható_teljesítmény #képzések